Szia, a nevem Betti. 26 éves vagyok, és 5 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom. 

Rengeteg sok alkoholproblémával küzdő emberrel beszélgettem már, mióta írom ezt a blogot. Ezen beszélgetésekből okulva azt gondolom az alapvető probléma a józanságra tett kísérleteidben (nem csak a tiédben, általánosságban értem), hogy rossz célokat tűzöl ki magadnak (esetekben tűznek ki neked), nem megfelelő alapokra építkezel, és nem jó elvek mentén próbálod elérni a célt (ami ugye sokszor már alapból rossz, tehát szar az egész elgondolás „technikailag”.)
Egyébként ez nem teljesen a te hibád, sőt, inkább úgy fogalmaznék, hogy javarészt nem a te hibád.
Persze mi, alkoholisták is követünk el hibákat (hajjaj), mert halogatunk, hazudunk magunknak, áltatjuk magunkat, néha bizony nem vagyunk elég erősek, sokszor teljesen korrektek sem vagyunk, és eleinte bizony könnyen elcsábulunk.

 

1, Rossz színben gondolsz a józanságra. 

Mint mondtam, ez nem teljesen a te hibád, egyszerűen ezt “verik” beléd.

Nézz meg pár TV reklámot.

Nézd meg a Youtube-n a videók előtti reklámokat.

Vagy csak szimplán nézz rá egy sör reklámra.

Mutatom mire gondolok:

Az élet habos oldala, ugye? Ki ne szeretne az élet habos oldalán tartózkodni?

Annyi a világ, amennyit beletöltesz? Nem is meglepő, hogy azt érzed, minél többet kell beletöltened. Ez egyébként még igaz is lenne, csak nem sörből.

Tehetném ide piareklámok képeit napestig.

Szépen lassan kultuszt csináltunk abból a feelingből, aminek a lényege az, hogy te nem élhetsz teljes életet alkohol nélkül.

És szép lassan viccet csináltunk az alkoholizmusból is.

 

Érthető, ha úgy gondolsz a józanságra, mint ha kimaradnál valamiből.

Még ha már el is jutottál arra a pontra, ahol beláttad, hogy már nem akarsz inni, és ez az egész már nem tesz boldoggá, belegondolni abba, hogy soha többé nem lehetsz “az élet habos oldalán” nem könnyű.

 

Valószínűleg az ismerősi köröd sem könnyíti meg a dolgod, erre is van egy jó fotóm, ami mindent elmond a kérdésről:

 

Egész egyszerűen ma, 2018-ban nehéz úgy gondolni a józanságra, mint valami pozitív dologra.

Hiszen minden oldalról kapod az ívet, minden oldalról azt éreztetik veled, hogy annyi az élet, amennyit beletöltesz, sörözz, igyál, rúgj be, Tibi atya is elprédikálta, ez megy a TV-ben, ezt látod azokon a nagy reklámfelületeken az utak szélén (mi a franc azoknak a rendes neve?).

 

Józannak lenni pedig jó. Talán nem eleinte, és semmiképpen sem fáklyásmenet (főleg nem eleinte), és hazudnék, ha azt mondanám nem éli meg az ember néha veszteségként.

Emlékszem, mikor Skóciában dolgoztam, a főnököm hozott valami nagyon drága whisky-t a Skye szigetről (egy skót sziget). Ezt a whisky-t ott készítik, sehol máshol nem lehet kapni, csak ha elmész erre a szigetre, és ott megveszed. Tehát igazi ritkaság.

Olyan jóízűen kóstolgatták körülöttem a kollégák, hogy a nyál összefutott a számban, pedig egyébként utálom a whisky-t. Egyszerűen csak arról van szó, hogy természetesen néha zavar, hogy ilyen alkalmakkor nem tudok megkóstolni egy ritka valamit (pedig ismétlem, utálom a whisky-t, elég valószínű, hogy ez sem ízlett volna), legyen az egy kézműves sör, vagy valami helyi bor, amikor valahol nyaralok.

Nem is az hiányzik, hogy berúgjak, hanem annak a képessége, hogy normálisan igyak. De persze ismerem már magam annyira, hogy egy ilyen kóstolgatás után engem 100%, hogy elkapna a gépszíj, hogy ismét a könnyebb utat válasszam. (Nem véletlenül fogalmazok így, nem úgy, hogy iszok. Később kifejtem.)

De ez közel sem akkora veszteség, mint amennyit veszítettem (és még veszítettem volna a jövőben) az ivással.

Igazából szinte bármit csinálsz az életben, annak lesznek nyereségei, és veszteségei. Ilyen a józanság is. Egész egyszerűen ma már képes vagyok összematekolni az agyamban, hogy mennyivel több nyereséggel jár, hogy gyakorlatilag visszakaptam az életem.

És Borsodi nélkül is az élet habos oldalán érzed majd magad. Sőt, amikor végre azt érzed, hogy te irányítod az életed, tudatosan élsz, rendezetten élsz, sikerélményeid vannak, amikor azt érzed, hogy nem egy szánalmas, remegő kis szar vagy (mert én annak éreztem magam, és tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül) az csak igazán az élet habos oldala.

 

2, Rossz célokat tűzöl ki

Ha megkérdezném pár olvasómat arról, hogy mi a célja, biztos vagyok benne, hogy sokan azt válaszolnátok “leszokni az alkoholról”.

Ez hibás, ez nem jó cél, de nekem is sokáig tartott, mire ezt megértettem, mivel ez is olyasmi, amit szeretnek belénk verni. Na nem a reklámokban, hanem miután már eljutottál odáig, hogy segítséget kérsz.

Én eljutottam arra a pontra, hogy nem az alkoholról (vagy bármilyen drogról) akarok leszokni, hanem el akarok jutni odáig, hogy nem akarok különféle segédeszközökkel menekülni a saját életemből. Ez persze számomra alkoholistaként már azzal jár, hogy ne igyak (mert tudom, hogy jól esne, aztán hamar megint menekülnék, mert sajnos ez már belém van rögzülve), de mindjárt más a megfogalmazás. Ezzel véletlenül sem azt mondom, hogy x év kihagyás után képes leszek, vagy leszel szociálisan inni, őszintén hiszem, hogy nem, és azt is őszintén hiszem, hogy nem ér annyit, hogy megkockáztassam, hogy eldobjam, amit felépítettem. Mégis fontos ez a más megfogalmazás, mert teljesen más célt is kaptam ezzel.

Hiszen az életem nem mindig könnyű, ahogy másnak sem. És igen, könnyebb belőle menekülni, mint leülni, és megoldásokban, rendszerekben gondolkodni, és TENNI valamit. És igen, valószínűleg egy pohár fancy bor a legutóbbi nyaralásomon azt mutatta volna nekem:” Emlékszel még erre? Gyere, adok még!”.

 

Mára elljutottam arra a pontra, hogy már nem menekülni akarok a saját életemből, hanem megoldani, amit elbasztam. Mert ugye sok mindent elbasztam, ahogy te is, meg a harmadik ember is.  Itt persze mondhatod azt, és jogosan, hogy sok olyan szarság is van az életedben, amiről nem tehetsz. Elhiszem, hogy így van, mert az enyémben is van. De a bolygó nem fog pár percig nem forogni azért, hogy sajnáljon minket. És bár nem lennék most korrekt, ha azt mondanám, hogy nem szabad elmerülni az önsajnálatban, mert az nem old meg semmit (nem lennék korrekt, hiszen évekig csináltam), de attól még ez az igazság.

 

Lehet ezt alkoholnak nevezni, drognak nevezni, kinek mi a kedvenc valóságölő segédeszköze, rád bízom, mindegyik lényege annyi, hogy nem akarsz aktív résztvevője lenni a saját életednek.

Neked nem a nem ivás az igazi problémád, hanem, hogy meg kell tanulnod élni (és szeretni) a saját életed.

Meg kell oldanod a problémáid, és találnod kell dolgokat, amik őszintén boldoggá tesznek. És akkor nem is akarsz már többé menekülni, és nem fog hiányozni, hogy taccsra tedd magad.

Tudom, hogy ezt könnyű így leírni, megcsinálni pedig sokkal nehezebb. És nehéz is ezzel kapcsolatban konkrét know how-kat írni, követhető, lépésről lépésre haladó útmutatókat, mivel minden ember más és más.

Nagyon szeretnék egy ilyet írni egyébként, amit ha lépésről lépésre követsz, akkor kijössz ebből a szarból.

De ezeket a dolgokat csak te találhatod meg. Lehet adni példákat, talán még általános támpontokat is, lehet storyzgatni, lehet telerakni a blogot sikertörténetekkel, egyikünk sem tud leülni helyetted, és átgondolni ezeket a dolgokat.

Viszont remélem, ha tényleg végiggondolod, mi a valós cél, akkor képes vagy leülni, és összeírni egy darab papírra, hogy miért is menekülsz a saját valóságodból, és mi az, ami boldoggá tenne téged.

Nekem ez működött.

De első körben talán ne is gondolkozz rajta túl sokáig, csak írd le az első dolgot, ami eszedbe jut, mindkettő esetben.

 

Az a vicces, hogy ha kíváncsi vagy mi került az én papíromra anno, mind a két esetben olyan dolgok, amiket tagadtam magamnak korábban.

 

Az, hogy miért akartam menekülni az életemből? Mert nem volt egy saját IKEA-s zacskóm sem, amire rámutathatok, hogy az enyém, ezért kénytelen voltam az engem egész életemben bántó, abuzáló, agresszív faszfej mérgező környezetemben élni, ahol csak egyre mélyebbre, és mélyebbre süllyedek, és egyre és egyre kevésbé akarom elviselni a valóságot. Albérletből albérletbe jártam, de mindig visszahúzott a büdös valóság, és újra otthon kötöttem ki. És így csak nyalogattam a sebeimet, ittam, és rettenetesen, de tényleg rettenetesen sajnáltam magam.

Ez pont egy jó példa egyébként, mert vedd észre, hogy ugyan az nem az én hibám, hogy ilyen körülmények között éltem, de az, hogy ennyi ideig benneragadtam, és inkább sajnáltam magam, és ittam, az igen.

Fáj elvágni egy kapcsolatot (főleg egy olyan emberrel, akit “papíron” szeretned kéne), de az is az én hibám, hogy nem tettem meg sokkal hamarabb. Nagyon bánt, hogy ennyi évet elbasztam ezzel, tényleg. Sokkal előrébb lehetnék már.

Ahogy az is az én hibám, hogy nem volt egy saját IKEA-s szatyrom sem, csak egy valag adósságom.

Egyértelmű volt tehát, mit kell tennem: kiszakadni otthonról, a saját lábamra állni, és megszakítani ezt a mérgező kapcsolatot. Elmentem végül konkrétan szart pucolni Angliába, de mégis, soha nem éreztem magam ennyire szabadnak.

 

Hogy mit írtam a mi tenne boldoggá rovátka alá?

Olyasmit, amit mindig tagadtam magam előtt, mert képtelennek éreztem magam rá.

Az tenne boldoggá, ha lenne valakim, akivel a saját közös kis IKEA-s szatyrunkban reggel együtt bundás kenyeret tömnénk az arcunkba, mielőtt munkába indulunk.

Ma már tudom, hogy erre vágyom, csak nem úgy, ahogy korábban hittem, de nem ez ennek a blognak a témája, meg nem is vagy rá kíváncsi.

Azért hoztam mégis fel, mert néha talán pont az lesz az első gondolatod ennél a pontnál, ami ellen egyébként a leginkább lázadsz, csak talán kell egy felismerés, ami után rájössz, de igen, ez az.

Na, jól elkanyarodtam, következő pont.

 

3, Szedd a gyogyit, nyisd ki a pénztárcád! 

Többször kifejtettem már, mennyire parádénak tartom, ami ebben az országban folyik függőségkezelés címen (tisztelet a kivételeknek, mert van ilyen is), ezért próbálom nem erre kihegyezni a dolgot.

És persze a korrektség kedvéért nem csak Magyarországra igaz ez, bár mi valami különösen balkániak vagyunk.

Kétféle végletet látok (és akik középen próbálnak táncolni, mint pl az AA, Kék pont, Félúton, néhány addiktológus itthon, őket értem kivételek alatt, még ha sokszor eszköztelenek is. Nyilván sok korrekt szervezet kimaradt erről a listáról, nem ez a lényeg).

 

Ezek (már, hogy a két véglet) vagy kizárólag úgy tekintenek az alkoholizmusra, mint egy gyógyszerekkel kezelendő betegségre, te pedig kurva beteg legyél ám, mer ha nem vagy még elég beteg, akkor majd az leszel, vagy pedig nemes egyszerűséggel átbasznak, és lehúznak jó sok pénzzel.

 

Az első variáció ugye az, amikor legyél tiszta, és menj az utadra. Sokszor látom ezt, de persze ez nagyon szerteágazó probléma.

Másrészt ugye nincs pénz egészségügyre, de ettől ne parázzatok, mer majd jól beterelünk minden alkoholistát egy stadionba, és leslagozzuk őket jó hideg vízzel, hogy észhez térjenek.

A viccet félretéve (annyira nem volt vicc sajnos), az egészségügy is eszköztelen, és innen küldöm minden elismerésem az ennek ellenére 3 ember helyett lelkiismeretesen gályázó orvosoknak, ápolóknak, mert nagyon kemény dolguk van most.

 

A baj csak az, hogy nem csak eszköztelenség van, hanem sajnos sokszor tudatlanság is. Mert, hogy még egy átlag laikus ember tök fogalmatlan a témához, az igazából nem baj, ezért mondom mindig, hogy edukálni kell hatezerrel, és akkor majd nem lesz tök fogalmatlan.

A baj az, hogy sajnos sokszor a szakma is annyi hülyeséget ont magából (ismét, tisztelet a kivételnek), hogy konkrétan ha leöntenének 1 liter bort a hozzájuk betérő alkoholista torkán, el tudom képzelni, hogy kevesebbet ártanának vele, mint amikor próbálják “gyógyítani.”

 

A másik véglet  ugye mikor szét kell verned otthon a malacperselyt, de még a Monopolyból is kiveszed a játékpénzt, és alkoholos filccel ráírod, hogy “Forint”, hátha beveszi valaki, és elmész egy luxus rehabra.

Beszéltem már a magyarországi szereplőről, nem akarok újra, de azóta körülnéztem külföldiában is, nagyon szomorú a helyzet.

Nagyon szomorú, hogy mekkora vagyonokat képesek lehúzni emberekről azért, hogy 10 napig wellnesseljenek, majd “gyógyultan” távozzanak. És persze mihamarabb térjenek vissza, mer kell építeni a weekend házba is még 3 medencét meg 2 jakuzzit na.

 

És, hogy te mit tehetsz ebben a helyzetben?

Egyrészt, mint mondtam, vannak azért helyek, amik rendben vannak, és bár sokszor eszköztelenek (nem a saját hibájukból) lelkiismeretesen fognak neked segíteni.

Ne feledjük soha el, hogy ami nekem bejön, nem biztos, hogy neked is be fog. Addig kell menni, amíg meg nem találod azt a segítséget, aki egyrészt segít megszeretni önmagad, másrészt kellően konstruktív lesz az egész ahhoz, hogy szembe is merjen fordítani önmagaddal, hogy lásd, hol lehet tenni, hogy jobbak legyenek a dolgok.

Szóval, azt gondolom, hogy noha a helyzet néhol elszomorító, lehet találni jó segítséget, sok mindent lehet tenni saját magunkért is, és igen, nehéz, de nagyon is lehetséges, és nagyon is megéri.

 

4, Nem jól kommunikálsz

Sokszor beszéltünk már arról, hogy a hozzátartozók hogyan álljanak az alkoholistákhoz, de arról még talán nem (már 70 valahány bejegyzés után nem mernék rá megesküdni, de majd lehet írok erről egy teljes posztot), hogy fordítva hogyan történjen.

És azt látom, hogy ez is egy gyakori hiba, amit elkövettek.

Először is, a coming out jó dolog, de óvatosan kell vele bánni.

Nem kell a homlokodra írni, hogy “alkoholista vagyok, valaki hívjon meg egy narancslére.”

Ha viszont van valaki a környezetedben, akiről tudod, hogy 100%-ig megbízol benne, és támogat téged, az hidd el, mindennél nagyobb segítség.

 

De ismétlem, ez elsülhet visszafele is, tehát csak óvatosan.

 

Emellett nyilván ott vannak azok az emberek, akik elől valószínűleg nem tudod eltitkolni egy idő után, hogy iszol.

Ilyen mondjuk a párod valószínűleg.

Amíg tagadsz, amíg lázadsz, amíg benne látod az ellenségképet, noha segítene (ez sincs mindig így persze), addig nagyon rosszul kommunikálsz.

Ha a párod már úgyis látja, hogy baj van, teljesen felesleges tagadni.

A szomszédomról is tudom, hogy alkoholista, pedig szerintem 10 mondatnál többet nem beszéltem még vele az életben.

 

Ha ebben a szituációban tagadsz, az csak felesleges olaj a tűzre. Nem segítséget fogsz így kapni, hanem még egy plusz nehezítést mindkettőtök életébe.

Kiállni valaki elé, és azt mondani, hogy “ezt elszúrtam, gyenge voltam, segíts” nem egyszerű, hiszen senki előtt nem szeretnénk gyengének látszódni.

Rosszul lenni viszont nem szégyen, segítséget kérni nem szégyen, gyengének lenni néha nem szégyen, és ha ebből büszkeségi kérdést csinálunk, és inkább lázadunk, meg  tagadunk, az a biztos út a borosüveg (meg a gödör) aljára, expressz járattal.

 

5, Túl könnyen feladod

Ha annyiszor lenne 100 Ft-m, ahányszor hallottam, hogy “nekem ez nem ilyen egyszerű, nekem ez nem megy”, akkor a tengerpart mellől írnám ezt a posztot.

Mindannyian másmilyenek vagyunk, ami nekem bejön, lehet, hogy neked nem fog.

Nekem se jött be olyasmi, ami más embereknek igen, én nem abban találtam meg a megoldást.

Egy dolog viszont biztos: ha igazán akarod, képes vagy mindenhonnan kivenni valamit, amit hazavihetsz.

Járhatsz te egy olyan addiktológusnál, akihez nem akarsz többé visszamenni, vagy jöhetsz ki úgy AA gyűlésről, hogy ez nem  a te tereped, vagy olvashatod úgy a blogomat, hogy “ez micsoda egy hülye picsa”, és nyomsz rögtön egy x-et, de egy biztos: aki a három példából bármelyikről üres kézzel jön ki, az üres kézzel is akar kijönni.

Biztos vagyok benne, hogy az addiktológusnak volt legalább két olyan mondata, amiből elindulhatsz. Az AA gyűlés az én példám (bár néha azért járok gyűlésre), de onnan is úgy jöttem ki, hogy basszameg itt volt x alkoholista, akinek sikerült. Nem vagyok egyedül. És végül számomra nem a gyűlés volt az, ami a legtöbbet segített, nem jöttem ki üres kézzel, mert nem akartam. A blogomon pedig, ha engem nem is szeret valaki olvasni, azt gondolom a komment szekció önmagában egy remekmű.

 

Lehet kifogásokat keresni (én is csináltam), de ugyanolyan ez, mint amikor valaki Angliában sír nekem, hogy nincs munka. Van munka kedvesem, csak arra nem vagy képes, hogy leülj a gumtree elé, és szétküldj 30 önéletrajzot, mer ahhoz le kell ülni, és csinálni kell.

 

Ugyanúgy ezt sem szabad feladni. Szinte minden alkoholista visszaesik legalább egyszer, mind voltunk már szar passzban, sokunknak nem sikerül elsőre, nincs ezzel gond.

Fel kell állni, és csinálni tovább. Addig, amíg nem sikerül. Mert sikerülni fog. Mert sikerült már több ezer másik embernek, tehát ma már nagy kamu azt mondani, hogy azt nem lehet megcsinálni.

 

6, Mindent egyszerre akarsz

Ez egy olyan hiba, amit én kétszer is elkövettem már. Józanodásom hajnalán egyszerre akartam józanodni, fogyózni, meg úgy mindent az életemben rendbehozni.

Mindent azonnal akartam, nagyon lelkes voltam, és bár figyelmeztettetek többen, hogy ez így túl sok lesz egyszerre, engem akkor nem lehetett meggyőzni, szuperhősnek éreztem magam. Aztán szuperül seggrecsücsültem, mint tudjuk.

 

Nem két nap alatt jutottam ilyen mélyre, így nyilván mindent rendbetenni sem két nap, neked sem lesz az, ezt látatlanul is meg tudom állapítani.

 

Állíts fel egy fontossági sorrendet. Ez nem a tyúk, vagy a tojás volt előbb kérdése, a legnagyobb probléma nyilván az ital, a többi meg jöhet szép sorjában. Italozva nem lehet a többit rendbetenni, így azzal kezd, hogy legyen meg az első józan napod. Majd az első józan heted. És így tovább.

 

Sokszor mondtam már, hogy az ital letétele önmagában semmire sem megoldás, hiszen oka van annak, hogy iszol. Ettől függetlenül mégis ezzel kell kezdeni. Legyél túl a nehezén, juss el arra a pontra, hogy megnyugszol, és érzed, mennyire jól esik józanul felébredni. Aztán lehet dolgozni a többin.

 

7, Azt hiszed, minden maradhat a régiben

Józannak lenni áldozatokkal jár, és most egyáltalán nem magára a tényre gondolok, hogy nem iszol alkoholt.

Sok minden másnak is meg kell változnia.

Példáuk felejtsd el (eleinte legalábbis biztos), hogy piát tartasz otthon, mert könnyen elcsábulsz.

Nem járhatsz össze az ivóscimboráiddal (nem barátaiddal, ivóscimboráiddal), és ihatsz mellettük ásványvizet örökké.

Nem tarthatsz kapcsolatot a mérgező emberekkel magad körül, mert újra inni fogsz.

Nem tarthatod meg azokat a dolgokat az életedben, amik ivásra sarkallanak, mert te már nem az az ember vagy.

Nem az az ember vagy, mert ha az lennél, nem olvastad volna el idáig ezt a megint indokolatlanul kurvahosszú bejegyzést.

 

+1 Úgy vagy ezzel az egésszel, mint a Mekis kajával.

Mindenki tudja, hogy a Mekis kaja egészségtelen.

Tudod, hogy kövér leszel tőle.

Tudod, hogy mennyi szar van benne.

Tudod, mi fog veled történni, ha túl sok ilyen szart eszel, mert megnézted a Super size me-t.

Ugyanez van a cigivel pl, nem hiszem, hogy ember abbahagyta már a dohányzást azért, mert meglátta a halott kisbaba fotóját a cigisdobozon, és akkor érted ijedtében eldobta a cigisdobozt, és soha a büdös életben nem gyújtott többet rá.

Valószínűleg az alkoholizmusoddal is így vagy egy jó darabig, hiszen nem látod, hogy közvetlenül ártott volna az egészségednek, vagy bárminek, eleinte legalábbis.

De te szerencsére edukáltabb vagy a témában, mint egységsugarú átlag laikus, mert olvasod a blogomat. És nem, nem akarsz arra a pontra eljutni, amikor már nem vagy képes felfogni, amit itt olvasol.

Mert eljutsz arra a pontra, hogy már nem akarsz inni. 

És onnan már lehet építkezni.

 

(Szerintem lesz egy foly.köv, csak ez már nagyon hosszúra sikeredett így is)

 

A KOMMENTÁLÁSHOZ NEM KELL NEVET, VAGY E-MAIL CÍMET MEGADNI!!! CSAK ÍRD BE A KOMMENTET, ÉS KÜLDD EL! A KÖNNYEBB KOMMUNIKÁCIÓ ÉRDEKÉBEN KERESZTNEVET, VAGY BECENEVET AZÉRT MEGADHATSZ! 🙂

Megosztás: