Szia, a nevem Betti. 25 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

 

Nehezemre esik megírni ezt a bejegyzést, még nekem sem mindig öröm írni.

Nagyon szomorú hírt kaptam nemrég e-mailben, amit – engedéllyel – megosztok veletek (vártam még bizonyos okokból azzal, hogy írjak erről, de még a régi blog.hu-s csapatból főleg, többen is kerestétek rajtam keresztül az illetőt privátban, így azt hiszem az a legjobb, ha megírom).

A blog, azt hiszem kijelenthetjük, hogy kétségtelenül az egyik legaktívabb, és leghasznosabb tagja, she_wolf elhunyt.

A szomorú hírt a férje osztotta meg velem.

Szóljon tehát ez a bejegyzés she_wolf emlékére.

 

Aki akár csak egy komment-mezőt elolvasott már a blogon, annak nem kell bemutatnom she_wolfot.

Emlékszem, hogy amikor megírtam másfél éve a legeslegelső bejegyzést még a blog.hu-n, eleinte kizárólag ítélkező, rosszindulatú kommentek jöttek.

Már azon voltam, hogy jó ez egy nagy baromság volt, törlöm is az egész blogot a fenébe, amikor megjött az első pár támogató, értelmes komment, köztük she_wolfé.

She_wolf azóta is töretlenül részt vett minden beszélgetésben., és még ha nem is értett mindenkivel mindig egyet, mindig kulturáltan, intelligensen, kizárólag segítő szándék által vezérelve mondott véleményt, amit nagyon szerettem benne.

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, hogy nekem she_wolf mindig erőt adott, és én személy szerint őszintén fel is néztem rá.

Ő mindig kimondta azt, amit a lelkünk mélyén mind érzünk: nem inni nem könnyű. Nem bújtatta a józanságot rózsaszín köntösbe, nem tagadta, hogy örülne, ha képes lenne meginni egy pofa sört a Duna parton.

Tiszteltem ezért, mert rettenetesen herótom van a „vegyétek a kazettámat, hadd építsek még egy házat” típusú, rózsaszín felhőn bohóckodó életmód coach-októl, akik előadják, hogy józannak lenni milyen könnyű, aki meg nem képes rá, annak csak nincs elég akaratereje.

She_wolf sem szerette ezt a bohóckodást, hiszen józannak lenni nem könnyű, és bár az akaraterő talán a legfontosabb, de közel sem az egyetlen tényezője.

Aki mást állít, az véletlenül sem látja át egy ilyen állítás felelősségét. Hiszen, ha te egységsugarú alkoholistaként ilyen butaságot olvasol, mint „józannak lenni könnyű”,  majd ennek ellenére is visszaesel, azt fogod érezni, hogy oké, ez mindenkinek megy, csak nekem nem, akkor én hülye vagyok.

Nem vagy hülye. Józannak lenni jó (egy idő után), józannak lenni megéri, de józannak lenni nem könnyű.

She_wolf átlátta ezt, és én kedveltem ezért – is.

Míg én bevallom nem mindig olvasom a kommentárokat, she_wolf minden áldott kommentárt elolvasott, és nem azért, mert annyira unatkozott. Azért olvasta el őket, mert segíteni akart.

Bárki bármikor leírta a storyját, kérdése, vagy bármilyen bánata volt, she_wolf mindig az elsők között volt, aki tanáccsal, vagy akár csak egy-két jó szóval látta el az illetőt.

 

Bevallom férfiasan – szégyelltem is mindig magam érte – kicsit elkényelmesedtem she_wolf mellett, ami a kommentekre való válaszolgatást illeti, viccelődtünk is pár alkalommal, hogy felveszem őt nyolc órában kommentekre reagálni 😊

Aki ismeri she_wolf storyját, az tudja, hogy Ő nem csak egy rendkívül jólelkű, és intelligens, de egy rettenetesen erős nő volt.

Az ellenségemnek sem kívánom azt, amin ő átesett azért, hogy még 7 józan évet tölthessen a szeretteivel.

Ő mindig egy reális példa volt előttem, aki megmutatta számomra azt, hogy van élet pia nélkül, de közben nem nézett hülyének. Nem hitegetett azzal, hogy ez gyerekjáték lesz, és ezzel nem állított elém megugorhatatlan mércét.

Nagyon sajnálom, hogy nem írtam több bejegyzést az utóbbi időben, most, hogy tudom, hogy soha többé nem fogok she_wolf kommentet látni.

Azon kevesek közé tartozok, akik személyesen is találkoztak she_wolf-al (a blogtalin), és őszintén örülök, hogy személyesen is megismerhettem őt – és rettenetesen sajnálom, hogy csak egyszer találkoztunk.

Innen is sok erőt, és kitartást kívánok she_wolf családjának.

Azt gondolom, hogy ez a hír szomorú mivolta ellenére hordoz egy nagyon fontos dolgot.

She_wolf sajnálatos távozása engem még inkább arra késztet, hogy józan legyek- hiszen még ha nem is ismertük egymást annyira, nekem ő rengeteget segített abban, hogy ne igyak. Talán ez klisének hangzik, talán azt hiszed, hogy csak azért írom ezt, hogy több lájkot kapjon a bejegyzés, de hidd el: őszintén írom.

És tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel, hiszen a blogon való jelenléte nagyon sokunknak erőt adott, és segített. Ezt túlzás nélkül ki merem jelenteni.

Háláljuk hát meg she_wolf segítségét azzal, hogy haladunk tovább az úton: józanul, a lehetőségekhez mérten mindig vidáman, önmagunkat nem becsapva.

 

She_wolf! Nyugodj békében, köszönök neked mindent.

 

A KOMMENTÁLÁSHOZ NEM KELL NEVET, VAGY E-MAIL CÍMET MEGADNI!!! CSAK ÍRD BE A KOMMENTET, ÉS KÜLDD EL! A KÖNNYEBB KOMMUNIKÁCIÓ ÉRDEKÉBEN KERESZTNEVET, VAGY BECENEVET AZÉRT MEGADHATSZ! 🙂

Megosztás: