Szia, a nevem Betti. 26 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom. 

Végre eljött ez a perc is, ugye?

Titkon, vagy bevallottan, de az egész napodat csak ez az egy gondolat töltötte ki.

Akár dolgoztál, akár pihentél, akár a családoddal toltad be a rántott húst meg a húslevest, csendben magadban a pokolba kívántad az egészet, mert agyilag és lelkileg nem tudsz már úgy jelen lenni, mint régen.

A búsfenébe kívántad az egészet, mert neked csak egy gondolat keringett az agyadban, mégpedig az, hogy ha ennek az egész mai kötelező szarnak vége lesz, végre hazamész, és iszol.

Elvégezted a munkád, de tök lélektelenül, mert őszintén szólva már egy ideje nagy ívben leszarod az egészet.

Elmentél moziba a pároddal, de a filmnél csak azt untad jobban, hogy normálisnak kell magad tettetned egy előzetesekkel meg filmvégi pisikaki menettel együtt kb 3 és fél óráig.

Betoltad a mammer rántotthusiját, de legszívesebben a házipáleszét toltad volna magadba.

Na de sebaj, spongyát rá. Vége ennek a sok marhaságnak, itthon vagy, végre elkezdhetsz inni, senki nem fog zargatni.

De mielőtt ezt megteszed, megkérlek valamire.

Arra kérlek, hogy olvasd el ezt a bejegyzést.

Lemértem, kb 10 percet vesz igénybe.

Annyit még kibírsz.

Mert van valami, amit szeretném, ha tudatosítanál az agyadban.

Persze nem állítom, hogy ha elolvastad ezt a bejegyzést, kiesik az üveg bor a kezedből, majd csendben, ájtatosan, Miatyánkat mormolva kiöntöd a Wc-be, és soha többé rá sem nézel.

Én mégis arra kérlek, hogy olvasd el ezt a bejegyzést.

Minden nap, amíg el nem jutsz addig a pontig, hogy megrepteted a ma estére kiválasztott piát a mellékhelység felé.

Amit pedig szeretném, ha tudatosítanál az agyadban, hogy te tulajdonképpen nem akarsz inni.

Nem akarsz inni, utálod az egészet.

Nem is csúszik már úgy, rosszul is érzed magad, nem is hoz már olyan könnyebbséget, mint régen. Vagy ha igen, akkor is csak ideig óráig.

A maradék idő csak a depresszióról, a megbánásról, a rossz érzésekről, a sötétben létről, másnaposságról szól.

Bárhogy is rakod a mérlegre azt az időt, amikor kellemes érzéseket ad neked a pia (már, ha még van ilyen!), illetve azt, amikor szarul vagy tőle… sehogy sem jön már össze a matek, hogy most tulajdonképpen mitől is olyan kurva jó ez neked.

Hidd el tudom, mert voltam itt.

Pont a napokban beszélgettem erről valakivel, hogy én tulajdonképpen néha már szinte győzködtem magam, hogy jó most már álljunk neki végre inni.

Egyrészt tudtam, hogy szarul leszek.

Ittam annyi ideig, meg ismerek annyi alkoholista storyt, hogy már nincsenek tévképzeteim.

Egyáltalán nem fogom magam jól érezni, vagy ha igen, jóval kevesebb ideig, mint amennyi ideig  viszont teljesen biztosan rosszul.

Utána elkezdek agyalni, 3 féle sorozatot próbálok nézni egyszerre, mert igazából egyik sem érdekel, és már nem is vagyok ott agyilag.

Agyilag azon a helyen vagyok, ahol utálom az életem, meg saját magam is. És az nem egy jó hely.

Aztán azt is tudtam, hogy másnap nagyon bánni fogom.

Egyrészt maga az érzés, hogy már megint berúgtam.

Másrészt igen, másnapos leszek.

Reggel borszagúan, émelyegve fogok felkelni, és be kell mennem dolgozni.

Itt megjegyezném, hogy most fizikai munkát végzek, bele se akarok gondolni milyen lenne szédelegve, émelyegve csinálni.

A harmadik dolog pedig ami még eszembe jut, hogy szabályosan nehezemre esett inni sokszor.

A szervezet egyrészt nyilván elkezd tiltakozni, de egész egyszerűen egyébként sem esett már jól.

Nagyon ritkán ittam bármi mást, mint bort és sört, tehát nyilván lehet, hogy egyszerűen már csak a bortól volt herótom, de ettől függetlenül tényleg elértem egy olyan pontot, hogy nem akartam inni.

Szarul is leszek másnap, rosszul is fogom magam érezni, nem is fogom tudni normálisan ellátni a feladataim, nem is esik jól.

Nem akartam inni.

De mégis ittam.

Tudod miért?

Mert azt mondtam magamnak, hogy kell.

1, Te is tudod, hogy nem lesz semmi sem jobb.

Nem akarlak azzal a szokásos cuccal fárasztani, hogy az alkohol nem old meg semmit. Ezt te is tudod, és legyünk őszinték, nem is azért iszol, hogy megoldódjanak a gondjaid.

Azért iszol, mert nem akarod őket megoldani.

Azért iszol, mert szeretnél bezárkózni egy sötét helyre, ahol Te vagy, valami alkohol, ami kicsit kilazít/elkábít, esetleg teljesen taccsra tesz, és egy világ, ami kizárólag a halogatásról szól.

De lehet itt önmagunkat hülyeségekkel győzködni, egyszer Te is el fogsz jutni egy olyan pontra, ahol nem, hogy nem lesz jobb, hanem egyenesen rosszabb lesz. Minden.

Tudod te is, hogy egy idő után, ha nem teszel semmit magadért, egyedül fogsz maradni, teljesen.

De ha ma iszol, akkor úgy döntesz, hogy ez nem a mai nap gondja.

Gondolom úgy vagy vele, hogy ha még nem hagyott ott mindenki, akkor nem ezért a „csak ma” még egy üveg valamiért fognak.

Vagy ha már megtörtént, és már tök egyedül vagy, akkor meg úgy vagy vele, hogy „ez már nem oszt nem szoroz.”

A baj ezzel csak az, hogy megijednék, ha összeszámolnám, hány ilyen „jó hát már tök mindegy, nem ezen az egy estén fog múlni” berúgásom volt.

Ezek mindig az utolsók.

Mindig holnaptól akartam nekiállni normálisnak lenni, hiszen ez a mai már mit számít.

És valahol persze helyesen látod, hiszen az előtted lévő belátható néhány órában nyilván valószínűleg nem fog gyökeres változást hozni az életedben, hogy megiszod -e még ma este azt a szart, avagy nem.

Holnap is gyenge lesz a Forint, és holnap is szar lesz a magyar foci. Mit számít akkor, ugye?

A baj csak az, hogy ezek a „nem a main fog múlni esték” úgy bagzanak, mint a nyulak. Szaporodnak, méghozzá olyan gyorsan, hogy észre sem veszed.

És egyszer csak azt veszed észre, hogy 2 éve ezt csinálod. Minden áldott nap.

2, Ha a lelked mélyére nézel, egy kicsit sem élvezed.

Emlékszem, amikor már nagyon nem jártam el sehova, hanem csak otthon ittam egyedül, mindent elraktároztam belül.

Például egy este kénytelen voltam kimenni találkozni a barátaimmal, mert valami szülinap volt, így kénytelen kelletlen, de elmentem.

Ott nem ittam, és ennek a gondolatától már előre is rosszul voltam.

Aztán mikor elmentem, olyan jól éreztem magam, hogy abból utána hetekig táplálkoztam lelkileg.

Mert nem ért annyi közösségi élmény, annyi behatás, annyi szeretet, annyi vicces momentum, mint a normálisan funkcionáló embereket.

Engem ugye semmi nem érdekelt, a munkában féllábbal ugyan, de teljesítettem, de nem voltam igazán ott.

Ez után hazamentem, és tök egyedül elkezdtem inni, miközben néztem valami sorozatot.

Egy idő után persze el sem tudtam képzelni, hogy mást csináljak, de ha kicsit belegondolsz, ez azért kurva unalmas, és magányos.

Nem sok minden történik, még akkor sem, ha a világ legizgalmasabb sorozatát nézed. Amit egyébként én speciel piásan biztos nem tettem, mert fárasztó sitcomokon kívül nem sok mindenre volt agyam.

A lényeg, hogy egy-egy ilyen más emberekkel, szeretetben, baráti hangulatban, viccelődve eltöltött este nekem annyira hiányzott már, mint egy falat kenyér, még ha ezt akkor nem is ismertem el.

Ha néha-néha kénytelen voltam bármi mást csinálni, mint inni, és sorozatot nézni, ugyan persze puffogtam magamban, de a lelkem mélyén rohadtul élveztem.

Néha, amikor egyszer-egyszer nem ittam, rettenetesen feltöltött.

Szoktam játszani PC-n, és emlékszem, sokszor rendesen alkudoztam magammal, hogy oké, még fél órát játszok, aztán kilépek és iszok.

Mert igen, akkor ezt nem ismertem el, de szívesebben játszottam, szívesebben találkoztam a barátaimmal, szívesebben csináltam valami online kurzust, vagy bármit, ami nem a piálás, és sorozatnézés volt, nemes egyszerűséggel azért, mert tulajdonképpen már jóval kevesebbet adott, mint amennyit elvett.

Csak ezt rohadt nehéz akkor és ott felfogni, amikor a piát érzed az egyetlen olyan dolognak az életedben, amihez „szívesen” mész haza munka után.

De ha te ma az ivás mellett döntesz, nem olyasmit fogsz csinálni, ami feltölt. Olyasmit fogsz csinálni, ami lehoz.

Persze dönthetsz másképp is.

Találkozhatsz valakivel, sétálhatsz egy nagyot, ehetsz egy finom vacsorát. Rendelhetsz valami finomat magadnak. Csinálhatsz bármi olyat, amitől pozitív gondolatokkal fogsz ma lefeküdni aludni. A pia nem ilyen.

3, Fel tudod sorolni az összes negatív dolgot, ami történni fog, ha ma berúgsz.

Szóval, nevezzük nevén a gyereket.

Ott fog kezdődni az egész, hogy megint elköltesz x ezer forintot piára. Ha havi szinten összeszámolod, mennyi ez, meg fogsz lepődni. Persze a pénz talán a legkisebb baj ebben a storyban, de ez lesz az első lépés, megveszed a piát.

Nagyjából a harmadik, negyedik pohár után már nem lesz annyira poén a dolog, és el fog kezdeni kattogni az agyad azon, hogy mennyire utálod is már ezt az egészet.

De persze a kibontott üveget már meg kell inni, senkit nem hagyunk hátra. Dícséretes!

Valami többé, vagy kevésbé, de általában megalázó módon ágyba kerülsz (ruhástól, összehányva, piában úszó ruhával/padlóval), és kidőlsz.

Pár óra után felkelsz pisilni, és akkor az éjszaka ezen a pontján nagyjából el is felejtheted a 40 percnél hosszabb egybefüggő alvást.

Valószínűleg (a legtöbbetek hasonlóról számolt be, ill én is ezt tapasztaltam) forgolódni fogsz, nyugtalanul fogsz aludni, zavaró, kellemetlen álmaid lesznek. (Hogy korrekt legyek, a józanságod kezdete is ilyen lesz, de most ugye a mai ivásod a fontos).

Holnap ugye munkanap van, tehát reggel – ha dolgozol persze – fel kell kelned.

Na most a fő baj ezzel ugye az, hogy kéne vagy 10-11-ig aludnod, hogy rendesen kimenjen belőled a pia.

Ha a te munkahelyed olyan, ahová elég délben bejárni, kérlek keress meg privát üzenetben, mert sürgősen beszélnünk kell arról, hogy hogyan nyomsz be engem is arra a munkahelyre, de alapvetően nem gondolom, hogy sok ember lenne ilyen szerencsés.

Tehát felkelsz úgy, hogy még bőven nem vagy emberi állapotban, és mégis, vár rád x óra munka, nyűgösen, piásan, fáradtan.

Fizikailag gallyon leszel úgy koradélutánig, szédülni fogsz, hányingered lesz, valószínűleg még a hasad is menni fog.

De nem csak a fizikai része csodálatos ám ennek a dolognak.

Lelkileg is hasonlóan kicsattanó egészségnek fogsz örvendeni!

Még egy nap, amikor már megint berúgtál, mint a ló. Gyűlölöd már az egészet, és napról napra, lassan, de biztosan magadat is.

Úgy érzed ismét legyőzött az alkohol, ismét az alkohol volt az erősebb, ismét az alkohol volt olyan alattomos, hogy belecsalt téged a csapdájába.

Pedig hányszor megbeszéltük már, hogy az alkohol csak egy folyadék!

Akarod magadnak holnapra ezt az érzést?

És persze, most a holnapról beszélünk, de ilyen lesz ez holnapután is, és jövő hét kedden is. Persze, csak ha iszol.

Arról nem is beszélve, hogy most csak a rövid távú – a holnapi napodra konkrétan kiható – hatásokról beszéltünk, képzeld el ezeket hosszú távon.

Persze, ma még talán nem elég érv a pia kiöntése mellett, hogy menni fog a hasad, meg lesz egy kis lelkifurid, ugye?

De meg fogod egyszer majd érteni – vagy talán már érted is – hogy alkoholistaként minden pohár egy lépés a felé, hogy talán nem holnap, talán nem is jövő héten, de teljesen, és végérvényesen hazavágd a tested, a lelked, és persze az elméd.

Ma még ennek talán nem érzed a súlyát, de javaslom kezdj el egy füzetbe strigulákat húzni minden egyes pohár után. Számold a lépéseket, ahogy haladsz a felé a pont felé, amikor majd megérted. Amikor elérsz erre a pontra, számold össze, hány pohár kellett ehhez. Valószínűleg sokkoló szám jönne ki.

De megint csak, dönthetsz másként.

Dönthetsz úgy, hogy nem kell innod.

Miért is kéne, ha már amúgy sem akarsz?

Dönthetsz úgy, hogy márpedig te ma degeszre zabálod magad valami finommal, és holnap emberi állapotban kelsz fel.

Dönthetsz úgy, hogy találkozol egy barátoddal, és olyan élményeket szerzel, amelyek feltöltenek.

Dönthetsz úgy, hogy ott rohadjon meg az a bor a hűtőben, te nem akarsz f..sni holnap is.

Dönthetsz úgy, hogy nem akarod magad szarnak érezni, hiszen nem is vagy az.

Dönthetsz úgy, hogy kiöntöd az egészet a picsába.

Nézd, nyilván nem állítom, hogy ennyi a leszokás, sokkal bonyolultabb, hiszen az egész életedet rendbe kell hoznod, és nagyon sokat dolgoznod magadon, sokkal többet.

De én nem szeretném, ha ezt a cikket olvasva most ennyire előre mennénk. (beszéltünk már róla sokat, fogunk is még, de ez nem az a poszt.)

Csak azt szeretném, hogy tudd, dönthetsz ma úgy, hogy nem iszol. Meg holnap is. Meg jövő hét kedden is.

A KOMMENTÁLÁSHOZ NEM KELL NEVET, VAGY E-MAIL CÍMET MEGADNI!!! CSAK ÍRD BE A KOMMENTET, ÉS KÜLDD EL! A KÖNNYEBB KOMMUNIKÁCIÓ ÉRDEKÉBEN KERESZTNEVET, VAGY BECENEVET AZÉRT MEGADHATSZ! 🙂

Megosztás: