Szia, a nevem Betti. 25 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

 

Nagy napra ébredtünk. Fontos napra. Sorsdöntő napra.

Ugyanis megszületett a negyedévi kötelező “jajj kéne írni valami bullshitet az alkoholizmusról, mert az olyan nagy gond itthon” cikk.

Igen. Én is nagyon vártam már.

És igen. Csodálatos lett!

Aki nem tudná, arról a bizonyos cikkről beszélünk, ami körülbelül egyébként valóban negyedévente jelenik meg valamelyik online magazin “hasábjain”, és olyan bullshittárból lövöldöz ránk, mint a jó öreg: “az alkoholra bizony rá lehet szokni”, “Magyarországon az alkoholizmus súlyos probléma”, és “Megkérdeztük Zacher Gábort”. (ez ebben épp nincs, de jellemzően amúgy kötelező elem)

Szegény Zacher Gábort már konkrétan sajnálom, mert egyébként nagyon jó szakembernek tartom őt, de MINDIIIIIIIIIIIIIG őt hívják, ha ez a téma, és minden áldott alkalommal ugyanazokat kérdezik tőle.

Ha még nem tudtátok volna, lassan 1.000.000 alkoholista országa leszünk, a Zacher Gábor meg az öreg Zacher fia.

Dobálózhatnánk még számokkal, mert minden mérhető ugyebár. Számomra, de egyébként szerintem számukra is érthetetlen számhalmazokkal dobálóznak arról, hogy hány pohárral ihatsz, mekkora az esélye, hogy alkoholista leszel, és a satöbbi. Összefüggéstelen számok. Tanultuk is az egyetemen, hogy a prezikbe sok összevissza számot kell rakni, mert attól majd jobban elhiszik, hoy van róla bármi fogalmad, mi a fenéről beszélsz. Nekem ez kb egyenértékű ezzel.

Szóval ha már felfogtad, hogy mekkora probléma az alkoholizmus, és 1 függvénytábla segítségével kimatekoztad, hogy te vajon alkoholista vagy-e, fordulj orvoshoz. Ha nem, akkor is.

És akkor most ezen a ponton be is fejezhetném a cikket, mert ennyi. Ennyi content születik a témában (már ha nem én, vagy nem Bajzi ír róla).

Szóval ezt a csodálatos cikket fogom kicsit darabokra szedni itt most nektek, utána meg szemezgetünk egy kicsit a kommentekből is, az lesz ám a jó móka!

 

Ünnepélyes koccintások vagy jó hangulatú baráti iszogatások alkalmával nyilván nem gondolunk a szövődményekre, de jó tudni:

az alkohol kábítószer, és igen könnyen rászokhatunk, anélkül, hogy észrevennénk.”

Ünnepélyes koccintások vagy jó hangulatú baráti iszogatások alkalmával nyilván valóban nem gondolunk a szövődményekre, de jó tudni: azok marhára nem ettől alakulnak ki.

Egyrészt a szövődmény szót nem érzem kifejezetten helyesnek itt, de ezen lépjünk túl.

Szóval az van ezzel a hülye alkohollal, hogy rászoksz.

Csak iszol egy pohár vörösbort a karácsonyi töltöttkáposzta mellé, és mire a bejglihez érnél, már rá is vagy szokva. Ugye?

Nem.

És ez az egyik bajom az ilyen cikkekkel: végülis semmi valótlant nem állít, csak nem akar (nem tud) normálisan, korrekten, utánajárva belemenni a témába, de hát valamit írni kell meregymillióalkoholistaországavagyunk, ezért ír valami felületes baromságot, ami így ebben a formában nagyon félrevezető.

“A Központi Statisztikai Hivatal 475 ezerre teszi a magyarországi alkoholisták számát.)”

Teszi az mindenhova.

“Az alkohol társadalmi elfogadottsága nagyban hozzájárul ahhoz, hogy sokan azt hiszik: őket nem érintheti az alkoholizmus. Másokat, azokat igen – de őt nem. Ennek megállapításához ismernünk kell a problémás ivás kritériumait, és hogy milyen magas a függőség kialakulásának kockázata.”

És most valahol a péntek esti pesti éjszakában egy egyetemista a homlokára csap, előveszi az iphone-ját, belép a számológépébe, kiszámolja, mekkora esetében a függőség kialakulásának kockázata, és a szívéhez kap. Mély lélegzeteket vesz, majd szép lassan leteszi a söröskorsót a pultra. Megszégyenülve, megsemmisülve vánszorog ki a kocsmából, ahová többé a lábát sem teszi be.

Az alkohol túlságosan elfogadott társadalmilag, ez tény, de ha azzal akarunk bárkit jobb belátásra téríteni, hogy megismertetjük vele a függőség kialakulásának kockázatát, sok eredményt nem fogunk elérni. Persze ennél többet viszont nem teszünk, épp ez a dolog rákfenéje.

Ismerjük a dohányzás milyen kockázattal jár, mégis dohányzunk. A cigisdobozokra már épphogy csak oszlásnak indult hullák képeit nem pakolják, de ez nem fog téged visszatartani a dohányzástól, ha egyébként dohányzol.

Tudjuk, hogy ha gyorskaját eszünk hamarabb meghalunk, vagy mi, de ez nem fog téged megakadályozni abban, hogy holnap a McDonaldsban ebédelj, ha egyébként is ott ebédeltél volna.

Belinkelhetnék neked videókat arról, hogy Amerikában milyen kövérek lettek az emberek, meg hányan haltak meg attól, hogy a Mekiben kajáltak, te akkor is a Mekiben fogsz ebédelni holnap, ha egyébként is ez volt a terved.

Ezzel nem azt mondom, hogy nincs értelme edukálni, hiszen ez a blog legfőbb kenyere is, ettől függetlenül nem sok embert ismerek, aki képes más hibájából tanulni, a sajátja helyett.

Tehát nem, nem ilyen egyszerű a dolog, hogy “ismernünk kell a  problémás ivás kritériumait, és hogy milyen magas a függőség kialakulásának kockázata.” Azzal, ha azt mondod, ilyen egyszerű, kárt okozol.

Az alkoholizmus kialakulási kockázatának több mint 50 százaléka örökölhető, így ha egy közeli rokonunk – különösen az egyik vagy mindkét szülőnk – alkoholproblémákkal küszködik, nagyobb esélyünk van rá, hogy a mi rizikófaktorunk is magasabb lehet az átlagosnál. A depresszió és a mentális rendellenességek szintén súlyosbíthatják a helyzetet, akárcsak az alkoholproblémákkal küszködő partnerek vagy barátok.

Ideje volt, hogy valaki ezt így leírja. A kereket is fel kéne újra találni.

  • Egy átlagos testalkatú férfi egy este ne igyon négy pohárnál többet, és a heti maximum adagja 14 ital legyen.

  • Egy átlagos testalkatú nőnél ez esténként három pohár ital, és heti hét pohár.

Oké, ezt félig meddig viccnek szánom, de annyira mégsem.

Szóval ez egy pohár.

Meg ez is.

De, hogy komolyra fordítsam a szót, ez megint csak egy féligazság, amit szeretnek az ehhez hasonló színvonalas cikkek hangoztatni, de ez annyi mindentől függ, hogy jajj.

Saját magamból indulok ki, de nem nagyon hiszem, hogy tudok mellélőni általánosságban: túlsúlyos vagyok, ez egy pont. Egy vasággyal 50 kg-s nő nyilván kevesebbet kell, hogy igyon ugyanazért a hatásért, mint én.

Irodai munkát végzek, tehát nem kifejezetten vagyok fizikailag fáradt estére, csak agyilag. Ezt az alkohol “oldotta” kicsit, ki tudott még jobban kapcsolni agyilag, viszont nem volt az, hogy már nem bírok inni olyan fáradt vagyok.

Aki rendesen fizikailag is elfárad, alig él estére, nem valószínű hogy képes meginni ugyanazt a mennyiséget, amit kipihenten is.

Több, mint 3 évig ittam, és folyamatosan kitolódtak a határaim. Eleinte ha jól rémlik nagyjából fél üveg bort tudtam meginni, a végén a minimum volt 1 üveg bor, és 2-3 sör.

És most csak úgy a hasamra csaptam, hogy felsoroljam, min múlik, mennyiségileg mennyit tudsz meginni.

És ezen múlik, hogy alkoholproblémád van-e?

Nagyon nem.

Mert már megbeszéltük, min múlik. Azon, hogy mennyire lett az életed része.

A Diagnostics and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM), a mentális rendellenességeket listázó kézikönyv az alkoholizmus teljes spektrumát lefedi. Ez alapján egy alkoholfogyasztónak a következő kérdésekkel kell szembenéznie:

  1. Előfordult, hogy többet vagy tovább ivott, mint tervezte? (Szerintem nincs élő ember, akivel nem fordult még elő.)

  2. Előfordult már egynél többször, hogy próbálta mérsékelni vagy abbahagyni az ivást, de nem sikerült? (elérkeztünk a cikk nagyjából első értelmes mondatához)

  3. Volt olyan, hogy túl sok időt töltött ivással, illetve azzal, hogy a mellékhatásoktól szenvedett? (ergó voltam-e már másnapos? Igen, a középsuliban is volt már rá példa, holott akkor még nem voltam alkoholista)

  4. Kívánt már annyira egy pohár italt, hogy nem tudott másra gondolni? (átfogalmazom a kérdést, hogy jó legyen, mert az alapja nem lenne rossz, csak megint rohadt felületesnek kell lenni: Gyakran (akár a rendszeresen szó is helytálló itt) előfordul Önnel, hogy annyira kíván egy pohár italt, hogy nem tud másra gondolni? Mert mind kívántunk már 40 fokban a Dunaparton halálosan egy jó hideg sört, ettől még nem leszünk alkoholisták.)

  5. Megesett már, hogy az ivás, vagy az ivás okozta rosszullét miatt nem tudta ellátni az otthoni és családi teendőit, esetleg iskolai vagy munkahelyi problémákat okozott? (Ismételten egy alkalomra kérdez rá, ami már minden második élő emberrel előfordult. Ne kapj a szívedhez kedves olvasó, ez még ebben a formában nem jelenti, hogy alkoholista vagy!)

  6. Folytatta az ivást, még akkor is, amikor látta, hogy ez gondokat okoz a családi vagy baráti körben? (második értelmes mondat)

  7. Felhagyott olyan tevékenységekkel, amiket fontosnak vagy érdekesnek tartott, csak hogy ihasson? (ezt is elfogadom)

  8. Került már olyan helyzetbe, hogy ivás miatt vagy ivás közben az egészségét vagy az életét kockáztatta? (Gyors példák: ittas vezetés, részegen dolgozás, védekezés nélküli szex.) (egyszer részegen vezettem, pedig jogsim sem volt. Elsőéves egyetemista voltam, és hülye. Nem alkoholista. Akkor még.)

  9. Akkor is folytatta az ivást, ha depressziósnak érezte magát tőle, szorongott, vagy más egészégügyi problémákat, esetleg filmszakadást tapasztalt? (A depresszió és az alkohol kapcsolatát nagy butaság elintézni ennyivel. Ha nincs rá idő/kapacitás/karakter, hogy értelmesen írj róla, inkább ne tedd. A többi stimmt.)

  10. Volt, hogy sokkal többet kellett innia, hogy elérje a kívánt hatást, illetve tapasztalta, hogy az átlagos mennyiség már meg sem kottyan? (ez stimmt)

  11. Észlelt már olyan elvonási tüneteket, mint az álmatlanság, kézremegés, nyugtalanság, hányinger, izzadás, szívdobogás vagy hallucináció? (ez megint csak az a nagyon tudatlan tévképzet, miszerint az az alkoholista, aki tapasztalja a felsorolt fizikai tüneteket. A valóság az, hogy amikor már remeg a kezed, és hallucinálsz, az egy jóval előrehaladottabb állapot, és a tévhitekkel ellentétben NEM az alkoholizmus kezdete. Ha ekkor kezdünk észbekapni, az nagy baj. Király dolog, hogy az ország legolvasottabb online médiuma is ezt a baromságot táplálja az emberekbe. Király dolog.

 

Ha a fenti 11 pontból kettőre vagy háromra igennel válaszolt, az enyhe alkoholbetegséget (mild alcohol use disorder) jelent. Hat vagy több igen már súlyosabb problémákra utal (severe alcohol use disorder). 

A felsorolt 11 pontból minimum 5, ami az égvilágon semmit nem jelent ebben a formában, tehát ezzel az erővel szegény megboldogult öreganyám is aktív alkoholbeteg. Király.

Ez persze csak iránymutató: semmiképpen se a fenti listával próbálja meghatározni a saját alkoholizmusát.

Itt már a szívemhez kaptam, hogy lehet nem is kéne kitenni ezt a posztot, mert ez végülis teljesen korrekt megállapítás.

Erre csak szakember képes.

De ez az érzés hamar elmúlt.

 

 

Na de itt nincs vége a csodának (mondtam, hogy hosszú lesz 🙂 ), szemezgessünk egy kicsit a kommentekből is, mert az ám még a nagy királyság.

Mondják, hogy egy bolond 100-at csinál, itt csak 99 jött össze.

Kedves Éva, tudatlanságod enyhítéseként: Aki az “alkohol rabja”, az nem nagyon sörözik már a haverokkal, mert rendszerint már nincsenek haverjai. És nem, valóban nem tartunk önismeretet, nem teszünk fel kérdéseket. A blogomra jellemzően véletlenül tévednek az emberek, akik piát akarnak rendelni a tescobol, és a google hülyesége miatt idetévednek. Az AA-ba meg az ingyen kávé miatt járunk. Ha elfogyott a kávé otthon, ajánlom mindenkinek!

Köszi Tamás, be is zárom a blogot és leugrom a boltba pár sörért!

Végülis volt már 1 falu, ahol mindenkit Bélánal hívtak, elhiszem, hogy van egy olyan is, ahol mindenki hallucinál.

Mondj akármilyen témát. Tényleg, bátran, akármilyet! Garantálom, hogy lesz egy idióta, aki politikát lát benne.

Szerintem helyesen tennéd, más kiutat még én sem látok ebből az érzelmi és értelmi sivárságból. Egi!

Köszönjük. Ez egyébként még az egyik legkedvesebb jelző, amit olvasni szoktam magunkról! 🙂

Éljen – éljen! 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂

 

 

jajj na… szomorú ez.

 

A KOMMENTELÉSHEZ NEM KELL SE NEVET, SE E-MAIL CIMET MEGADNOD!!! Azért ha egy kereszt, vagy beceneved megadsz, az megkönnyíti a kommunikációt! 🙂

Megosztás: