Szia, a nevem Betti. 25 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

[ BLOGTALI !!!!!!!!!

Sziasztok, blogtalálkozót tartunk 2018.júli 7.-én (szombat), a Margit szigeten. Aki szeretne jönni, azokkal délután 2-kor találkozunk a Nyugati Pályaudvaron, az 1-es vágánynál. Innen együtt megyünk a Margit szigetre. (Azért nem a szigeten találkozunk, mert tavaly is kavarodás volt belőle).

Egy fűben ülős, beszélgetős dolgot képzeljetek el, ahol mindenféle szégyenérzet, vagy ítélkezés nélkül tudunk beszélgetni egymással.

Aki szeretne jönni, sütivel, rágcsával, üdítővel készülhet, és mindenkit kérnék, aki még fogyaszt alkoholt, hogy ez alatt a pár óra alatt ne tegye.

Ami ezen a találkozón elhangzik, az értelemszerűen a találkozón is fog maradni.

Amennyiben te nem szeretnél beszélni, de szívesen meghallgatnád más alkoholisták történetét, ez esetben is szeretettel várunk.

Aki szeretne jönni, azt megkérném,hogy PRIVÁT ÜZENETBEN írjon nekem Facebookon (A Soberjump facebook oldalának), vagy e-mailben a hello@www.jozanugras.com címre. Itt fog kapni egy telefonszámot tőlem, amin el lehet engem érni, ha esetleg nem találjuk egymást, késni fogsz, akármi. Ezt a telefonszámot, ahogy tavaly is, azok fogják megkapni, akik eljönnek, a blogra nem szeretnék ilyen infókat kiírni.

Tehát, várlak titeket szeretettel, tavaly nagyon jó volt, idén is igyekszünk hozni a színvonalat 

Kérdés, kérés esetén, szintén privátban légyszi  ]

 

Sziasztok! Szenderge vagyok, alkoholista, és 230napja nem ittam alkoholt.

Amiről feltétlen szeretnék minél több emberrel beszélni a józanodásom kapcsán az, hogy ez szerintem nagyon jó utazás, és próbálok minél többeket arra buzdítani, ne legyenek restek, és kezdjenek el dolgozni magukon, mert sajnos nagyon sok emberen látom, hogy szenvedélybetegség nélkül is rengeteg lelki terhet cipel magával, frusztrált, tele van elfojtással, meg nem élt vággyal, haraggal, vélt vagy valós sérelemmel.

Lassan 8hónapja nem ittam, egy olyan időszakba érkezem, amikor a fizikai elvonás már csak múló emlék (és nagyon fontos, hogy ne hagyjam teljesen elfelejtődni, mert azt komolyan hiszem, hogy tudatosítani kell magamban a tényt, alkoholista vagyok, és hová juthatok vissza, ha engedek a pia csábításának). Mert gyakran bizony elfelejtem az italt, nem része a mindennapjaimnak. Nincs ivásvágyam egyáltalán. Melankolikus ideálképek jelennek meg néha, ha felszabadultan szórakozó ÉS alkoholt fogyasztó embereket látok, pedig egy dolog biztos: nekem az alkohol már soha nem ad felszabadultságot. Viszont a józanodással megkezdett munka a terápián, és az AA gyűlések rengeteget adnak, és nagyon sokat változik a Világszemléletem is.

Egyrészt letettem sok, gyerekkor óta magammal cipelt bántalmazás, lelki megnyomorítás, elfojtás, meg nem magyarázott, fel nem dolgozott történet terhét. Nagyon furcsa, azt hittem, amikor már látszott hová tart a terápián ez a munka, hogy ez nagyon fájni fog. A személyiség változás más aspektusai viszont adnak akkora stabilitást, megnyugvást, más fénytörést a múltamnak, hogy nem haraglavinák indultak el bennem, hanem inkább szomorúvá silányult a korábban rémületes emlék. Kikaparni a mélyből, megfogni, kézbevenni, körbeforgatni egy-egy régi sztorit nagyon izgalmas, terápiás segítőmnek köszönhetően jóval kevésbé félelmetes mint vártam, és a végén minden esetben felszabadító érzés. Nekem az alkoholizmusom kellett, hogy kényszerűen elkezdjek egy ilyen lelki munkát, nagyon biztatok mindenkit, induljon el egy hasonló úton, csodálatos és valóban felszabadító.

S elérkeztem a lelkiek mellett a testi élvezetek egy új szintjére is! Nem, semmi 18-as karika, bár az italos évekhez-évtizedekhez mérten sokkal több női tekintet sugallja azt, ez az ajtó is nyitva áll, partneremhez hűséges vagyok és leszek. Inkább a szabadidő eltöltésében, sportban találok rengeteg élvezetet, és ezt nagyban fokozza, hogy folyamatosan azt érzem erősödöm, izmok kezdeményei jelennek meg itt is-ott is rajtam, ruganyosabban járok, bármikor futásnak eredek, többféle sportot űzök rendszeresen, és egyenként is annyi élvezetet találok bennük, amit korábban nem éltem át semmilyen szerrel, vagy elfoglaltsággal.

Új célokat találok, és nem ábrándozom felettük, hanem elkezdem megvalósítani. Módszeresen, nyugodtan, sietség nélkül. Értelmet nyert számomra a hűtőmágnes-feliratok csimborasszója: valóban az út a lényeg, nem a cél! J Mert nyilván klassz letudni egy kb. harminc éve dédelgetett álmot, és elmondani megcsináltam, de sokkal nagyobb élvezet MOST benne lenni, csinálni, dolgozni rajta, elmerengeni valóban így akarom-e, ha kell megállni és átértékelni fontosságokat és előítéleteket, meghallgatni mások véleményét(!!!) és nem megsértődni, hanem elgondolkodni rajta, és MEGKÖSZÖNNI hogy foglalkozott az én dolgommal. És ÖRÜLNI MINDEZEKNEK! 🙂

Gyakran hallom öregebb józanodóktól, nem baj, majd elmúlik, ez csak a rózsaszín felhő. Úgy gondolom nem így van. Ez az életem. Nem rózsaszínbe burkolt vágyak, és irreális téveszmék rabja vagyok. Valóban hálás szívvel megyek minden reggel a szabad levegőre, és végzek egy rövid lelki gyakorlatot. Nem rózsaszín amikor kimutatom és átélem a dühömet, ha veszélyeztetnek a közlekedés során, de nem akarom a másikat földbe döngölni, és nem akarok minden esetben önkéntes rendőrt játszani. Tegnap egy szlovák rendszámos ötvenes úriember nem bírta elviselni, hogy 140-el kell mögöttem araszolnia 40-45másodpercig az autópálya belső sávjában. Jól ki is mutatta, nagyjából letörölte a lökhárítójával a port a kocsim hátuljáról. Nem voltam agresszív, mint korábban oly sokszor hasonló esetben, csak a kezemmel jeleztem, nyugi, türelem. Majd kiugrott a vezetőülésből, annyira nem tudta ezt hová tenni. Viszont nem dühöngtem sokat rajta, és most mosolyogva tudom leírni. Ha a régi működésemre hallgatok, és bemutatok, vagy elkezdek én is agresszivitást mutatni, ma is fortyognék a haragtól. Nem nagy különbség, mégis máshogy élem meg ettől az egészet. Nagyjából ilyen apró változások, sok-sok apró kis irányváltás az, ami a végén oda fut ki, hogy máshogy élem meg az életem.

Boldog ember vagyok. Egyre többet tudok magamról. Tudom, nem vagyok és nem is leszek soha tökéletes, sem az a szuper figura, akihez hasonlítani akartam. Én leszek. De ez az én sokkal elviselhetőbb, és szerethetőbb ember, mint korábban hittem. Nem szomjazom mások dicséretére, felismerem magamban az értéket is, és nem kell álszerényen tiltakoznom, ha más mégis dicsér. Vigyorral az arcomon megköszönöm, és próbálok visszasugározni rá abból, amit érzek. Szeretetet, derűt, nyugalmat.

 

A KOMMENTÁLÁSHOZ NEM KELL NEVET, VAGY E-MAIL CÍMET MEGADNI!!! CSAK ÍRD BE A KOMMENTET, ÉS KÜLDD EL! A KÖNNYEBB KOMMUNIKÁCIÓ ÉRDEKÉBEN KERESZTNEVET, VAGY BECENEVET AZÉRT MEGADHATSZ! 🙂

Megosztás: